Életpályatervezés és Nemzeti Alaptanterv – szakmai beszélgetés

2020. november 10-én tartotta éves taggyűlését a Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztálya. A taggyűlés utáni szakmai rendezvényen 44 fő vett részt, amelynek felvétele megtekinthető a szakosztály YouTube-csatornáján (MPT Pályaorientációs Szakosztály: NAT, kerettanterv, iskolai pályaorientáció). 

A szakmai diskurzus középpontjában Dr. Katona Nóra, az Eszterházy Károly Egyetem Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport szakértőjének prezentációja állt – az Életpályatervezés és Nemzeti Alaptanterv című prezentáció megtekinthető a szakosztály YouTube-csatornáján. A beszélgetés moderátora Dr. Borbély-Pecze Tibor Bors, a Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztályának elnöke volt. Felkért hozzászólók voltak: Tajtiné Lesó Györgyi, a Heves Megyei Pedagógiai Szakszolgálat pályaválasztási tanácsadója és dr. Fazakas Ida, az Eszterházy Károly Egyetem docense.

Az előadó rövid összefoglalójában kitért rá, hogy a kutatócsoportban 2017-ben nemzetközi dokumentumokat és gyakorlatokat is figyelembe véve kezdték el a munkát, ezen belül is elsősorban az OECD Oktatáspolitikai Bizottságának Education and Skills 2030 projektje került előtérbe, amelyhez a kutatócsoport is csatlakozott. A munka arra irányult, hogy mit tartalmazzanak a 21. század tantervei annak érdekében, hogy megfeleljenek a munkaerőpiaci igényeknek anélkül, hogy a tartalom túlterhelné a tantervet. A tanterv készítésekor a feleslegesen átfedő tartalmakat igyekeztek kivenni, illetve jelezni a tantárgyközi kapcsolatokat, ebben egy digitális támogató rendszer állt rendelkezésükre.

Három szempont megvalósulását igyekeztek beépíteni:

  • önismeret/döntéshozatal,
  • pályaismereti elemek,
  • munkaerőpiaci ismeretek.

Van egy hagyománya a megelőző nemzeti alaptantervekben annak, hogy mely tantárgyak tartalmazzák ezeket a tantárgyelemeket – ettől nem nagyon lehetett eltérni. Miközben vannak jó példák előttünk – pl. Észak-Írországban az ún. rövid kurzusok lehetőségével, vagy Finnországban a jelenségalapú tanulás révén a tematikus hetek arányainak megnövelésével.

Összefoglalója végén az előadó kiemelte, hogy a kutatócsoport csak javaslatokat tett, a végeredmény szakpolitikai döntés eredménye.

Első felkért hozzászólóként Tajtiné Lesó Györgyi, a Heves Megyei Pedagógiai Szakszolgálat pályaválasztási tanácsadója 3 csoportba gyűjtötte kérdéseit, amelyek között „költői kérdések” is szerepeltek, s amelyek hívószava a „kihívás” volt.

  • A pedagógusok szintjén: Van-e a pedagógusoknak kellő ismerete, kompetenciája és bátorsága ahhoz, hogy a diákjaiknál pl. önismeretet vagy pályaismeretet bővítsenek? Sokszor érezhető a bizonytalanság. A pályaorientációs tartalmakat végig vezetve a tantárgyakon felmerül a dilemma, hogy mi élvez prioritást a számonkérés során: az a tudás, amit a munkaerőpiac elvár – pl. kreativitás, önállóság, kritikai gondolkodás -, vagy az egyéni teljesítmény, amelyet az érettségi, központi írásbeli felvételi stb. igényelnek? Dilemma lehet a pedagógus előtt, hogy fejlessze-e ezeket a kompetenciákat, miközben mást kérnek számon a vizsgákon? Hogyan kezeli a pedagógus és az iskola az olyan, esetlegesen „kényelmetlen” kompetenciák fejlesztését, mint pl. a kritikai gondolkodás? Ha elfojtásra kerül, hogyan fejleszthető? Továbbképzéseknél, amikor változás történik, vagy új módszert hozunk be a rendszerbe, kérdés, hogy mentorálás nélkül hosszú távon mennyire épül be az új elem, vagy a pedagógusok visszatérnek a bevált sémák alkalmazásához az újabb kihívások között? Kinek a feladata lenne a mentorálás? Van-e felelőse, van-e intézményhez, szakemberhez rendelve ez a feladat?
  • Az iskola szintjén: Vajon meg tudjuk-e határozni, hogy ki ért a pályaorientációhoz az iskolában? Egyáltalán, kinek kellene érteni hozzá? Fontos-e, vagy csak kipipálandó feladat? Van-e az iskolában pályaválasztási felelős, vagy mindig az aktuális 8.a.  osztályos osztályfőnökök feladata ez? Az együttműködő szervezetek szakembereinek is nehézséget okoz, ha minden évben újabb és újabb pedagógusokkal kell elölről kezdeni a munkát. Hogyan illeszkedik a pályaorientációs tevékenység a pedagógiai folyamatba? Pl. mennyivel hasznosabbá tud válni egy céglátogatás, ha az nem csak egy egyszeri program, hanem a feldolgozás is megtörténik, beillesztjük azt a pedagógiai folyamatba!
  • A munkaadók szintjén: Valóban kreatív, önálló és kritikai gondolkodásra képes munkavállalóra van szükség ma a hazai munkaerőpiacon? Közvetíthetjük-e ezt őszintén a tanuló felé?

Összefoglalva; új szemléletmódra van szükség az iskolai pályaorientáció kapcsán.
Az ismeretátadáson, szemléltetésen és cselekvésen alapuló pedagógián túllépve abban kellene segíteni a tanulót, hogy aktívan, önmaga építse fel a tudást önmagáról, a pályákról, a lehetőségekről és a saját életpálya-elképzeléseiről, és a pedagógusoknak ezt a folyamatot kell tudniuk támogatni.

A következő felkért hozzászóló Dr. Fazakas Ida egyetemi docens volt, aki az Eszterházy Károly Egyetemen pályatervezési irodát vezet és tanít a tanárképzésben.  Hozzászólásában felvetette, hogy a végzős pedagógusok pályájában vajon mennyire meghatározó a többször módosított NAT a képzésben tanultakkal szemben? Nem biztos, hogy olyan mértékben határozza meg a mindennapi munkát, mint gondolnánk – ezt kutatások és tapasztalatok is igazolják.

Az Egyetemen folyó tanárképzés és a pályaorientáció tartalmi összefüggéseit illetően a hozzászóló kiemelte, hogy egyrészt meghatározó, hogy tanárokat képeznek, és ebbe a pályatervezési iroda egyfajta aktivitást vitt bele tartalmi oldalról, másrészt az Egyetemhez kötődik a Komplex Alapprogram, amely egyre több iskolában megjelenik, és ennek van egy életgyakorlat alapú alprogram része, amelynek a pályaorientáció tartalmi eleme. Sokezer pedagógus lett kiképezve – a tanárképzés stratégiája elindult abba az irányba, hogy minden tanárképzésbe járó hallgatónak legyen egy féléves kurzusa az életút-támogató pályaorientációról. A tanártovábbképzési programban pedig 30 órás képzésük van erre.
Ahogyan a SZIE-n már létezik tanárok részére szakvizsga program, ezt az Eszterházy Egyetemen is szeretnék elérhetővé tenni.

Kérdése az előadóhoz: Mit jelent az, hogy „hangsúlyos tárgyak”? Érthető, hogy a tanulási eredmény kapcsolja össze a NAT-ot a kerettantervekkel. Miért a technika a pályaorientáció tantárgya? Úgy tűnik számára, hogy a tananyagtartalmak nem érnek össze a pályaorientációval,  hiányzik számára a szintetizálás, az ismeretek integrálása. Szükségesnek tartaná külön pályaorientációs tanár közreműködését ebben.

Katona Nóra a kérdésekre való reagálásban kitért rá, hogy a tanárképzésnek szerinte is nagy szerepe van az előre lépésben. A KAP-programmal való együttműködés során modulszerű kerettantervekben gondolkodtak, amikből a helyi tantervekbe be lehet emelni elemeket a helyi sajátosságoknak megfelelően.

Fazakas Ida kérdésére válaszolva kifejtette, hogy a fejlesztési feladat végigfut egy nevelési-oktatási szakaszon, és egy tantárgyat akkor nevezhetünk hangsúlyos tantárgynak (megkülönböztetve ezzel más tantárgyaktól), ha az egy, a pályaorientációhoz is kapcsolódó fogalmat fejlesztési feladatként határoz meg, ami alá a tanulási eredmények besorolódnak. Ezeket nevezte az előadásban hangsúlyos tantárgyaknak, amelyekbe egy-egy témaként „úszik be” a pályaorientáció. A technika mellett valószínűleg ugyanekkora eséllyel indulhatna bármely más tantárgy is. Talán a szakmai sokféleség ennél a tantárgynál jelenik meg leghangsúlyosabban, ezért eshetett erre a választás.

Egyetért azzal, hogy szükség lenne olyan szakemberekre, akik egy iskolán belül a tudásintegrációt támogatnák, de ennek nem feltétlenül egy új tantárgy létrehozása a megoldási módja, hanem például tematikus hetek alkalmazása, ahol a külső támogatás és a különleges alkalom talán nagyobb motivációt eredményezne. A legfontosabb, hogy ez egy folyamatos dolog lenne (pénz-paripa-fegyver kérdése). Sajnos nincs olyan intézmény, amely a folyamatos visszamérésekkel foglalkozna arról, hogy mennyire válik be egy-egy tantárgyi vagy alaptantervi elem, és ez a körülmény nehezíti azt az együttműködést, amely a fejlődést hozhatná. Akkor lehet egy folyamatos finomhangolást végezni, ha van egy felelős és állandó köre a szakértőknek, akik képviselik az összes olyan területet, amelyek túlmutatnak a tantárgyi kereteken – például a fentarthatóság, környezettudatosság és egyéb területek.

Utolsó hozzászólóként Czirfuszné Kovács Anikó, a program implementációs munkacsoportjának szakmai vezetője foglalta össze tapasztalatait. Kifejtette, hogy amikor 2018 szeptemberében, a NAT-tervezet megjelenésekor csatlakoztak a programhoz, a kapott feladatnak megfelelően implementációra készültek, majd ez átcsúszott módszertani támogatásba, később szakmai támogató rendszerként működtek. Ők elsősorban a NAT tervezet alapdokumentumával dolgoztak, amely széleskörű szakmai támogatást élvezett. Sok mindent megvalósítottak a beszélgetés során felvetett igények közül. Személyre szóló segítséget kapott minden iskola; pedagóguscsoportokkal dolgoztak, facilitálási programot tartottak iskolaigazgatók, tanárok, szaktanácsadók részére. Igyekeztek felkészíteni, facilitátori gondolkodásra átállítani őket, az új szemléletmódot, nyitott gondolkodást kívánták erősíteni a szakemberekben. A kutatócsoport a jelenlegi tervek szerint egy minimális létszámmal tovább dolgozik az Eszterházy Egyetemen Csépe Valéria professzor asszony vezetésével, és igyekeznek az általuk kidolgozott aktív tanulásos, interaktív felkészítő módszertant (online formában is) tovább vinni.

Borbély-Pecze Tibor Bors a Szakosztály nevében megköszönte az előadást és a hozzászólásokat a felkért hozzászólóknak és az újonnan csatlakozó kollégáknak.

Juhász Ágnes a Szakosztály titkára a szakosztályhoz való csatlakozásra buzdított, és vár mindenkit a szakosztály honlapján (www.llg.hu) és YouTube-csatornáján (https://www.youtube.com/channel/UCg3ToecI1hJBL_tCa9rXz-w).