A pályaorientációs/pályaválasztási (életpálya-tanácsadási) szakpolitika keretei folyamatosan alakulnak Magyarországon. Régi-új szakterületről van szó, amelynek százéves hagyományai és intézményi keretei vannak idehaza. Tartalmát tekintve e terület mindig az iskolarendszer és a munkahelyek között helyezkedett el. Mondanivalójában azonban sokat változott. A valamikori iskolázatlan és írástudatlan, városba áramló volt agrármunkaerő elhelyezésétől és kezdetleges tesztelésétől mára eljutottunk a fiatalok pályaedukációjáig és a felnőttek folyamatos pályakonstruálásának támogatásáig. A szakosztályi műhely a most megjelent Szakképzés 4.0 pályaválasztást támogató elemei kapcsán az aktuális hazai és nemzetközi főbb szakmai és szakpolitikai üzeneteket gyűjtötte össze.

Nemzetközi tendenciák 

   A pályafejlesztési rendszerek kialakításánál a kulcsszempontok:

• Koordinált életpálya-támogató állampolgári rendszert kell kiépíteni. Egy jól működő rendszerben egyetlen szolgáltatási pontban be lehet lépni, és az állam/önkormányzat feladata, hogy az állampolgár köré támogató/integráló erőforrásokat szervezzen (l. finn Ohijaamo[1] rendszer). A támogató rendszer elengedhetetlen, de önmagában nem elégséges eleme a döntéseket segítő képzési és pályainformációs rendszer.
• A pályatanácsadás, pályaorientáció területei:
  • fiatalok oktatása
  • felnőttkori karrier-, pályatanácsadás
  • rehabilitációs és reintegrációs tanácsadás 
• A fiatalkori pályaorientáció (career education) a felnőttkori pályafutás-vezetés alapja. A fiatalok pályafutás-vezetésre történő felkészítése pedagógiai folyamat. Bár felnőttkorban a tanácsadás meghatározott élethelyzetekhez, életeseményekhez kötődik, az önismeret és pályaismeret fejlesztésére ekkor is folyamatosan szükség van.
• A gyermek pályafutását nem egyetlen nagy pályaválasztási esemény határozza meg, hanem döntési pontok sokasága.
• Mérni lehet, csak nem mindig érdemes, mert az egyedfejlődés pályalélektani és fejlődés-lélektani szabályszerűségei megszabják azokat a kereteket, amelyben a személyiség megismerhető és értékelhető. 
• A humán befektetés mértéke és a beruházás „koraisága”, tehát az, hogy egy társadalom kisgyermekkorban sok erőforrást rendel a nevelésre-oktatásra, befolyásolja a megtérülést (termelékenység, élettartam, egészség, gazdaságszerkezet)^[2]; a pályaorientációs szolgáltatások gazdasági, társadalmi megtérülését mérni érdemes. ^[3]

Hazai fejlemények

A pályaorientációs szabályozás fontos megjelenési pontjai:

• NAT-tervezetek és jelenleg kidolgozás alatt álló NAT,
  • vonatkozó GINOP, EFOP projektek a 2014-2021-es ciklusban,
  • Szakképzési törvény, az ITM Szakképzés 4.0 stratégiája,
  • a Köznevelési törvény 
  • és a Foglalkoztatási törvény.

A Nemzeti Alaptanterv (NAT) pályaorientációs vonatkozásairól szakosztályunk 2016-ban és 2018-ban is állásfoglalást adott ki.^[4] A GINOP projektekkel konferenciaszekcióban foglalkoztunk.^[5] 

Jelen szakosztályi ülés főként a „Szakképzés 4.0” stratégia pályaorientációra/pályaválasztásra vonatkozó elemeit vitatta meg. Megállapításaink azonban általános érvényűek, a pályaorientáció többi megjelenési pontján is hasonló szemléletbeli problémákkal találkozunk.

Szakosztályi megállapítások a Szakképzés 4.0 pályaorientációs elemei kapcsán

1. A pályaorientációt a szakosztály – az EU tagállamok oktatási miniszterei által elfogadott 2004-es és 2008-as ajánlásokhoz igazodva – mind a célcsoportok, mind a célok tekintetében szélesebb körre vonatkoztatja, mint a stratégia. Míg a stratégia szerint „A pályaorientáció elsősorban a pálya-, szakma- és iskolaválasztás előtt álló, elsősorban általános iskolás tanulókat és a szakképzettséggel nem rendelkező fiatalokat segíti a szakmaválasztásban.” (Szakképzés 4.0, 60 o.), az ajánlások szerint

Élethosszig tartó pályaorientáció (Lifelong guidance) olyan tevékenységek összessége, amelyek bármilyen korosztályhoz tartozó állampolgárok számára, életük bármely pontján lehetővé teszik, hogy felmérjék képességeiket, kompetenciáikat és érdeklődésüket; hogy észszerű oktatási, képzési és foglalkoztatási döntéseket hozzanak; valamint, hogy menedzselni tudják egyéni életútjukat a tanulás, munka és egyéb olyan területeken, ahol ezeket a képességeket és kompetenciákat sajátíthatják el vagy használhatják.[6]

• A szűkítő értelmezés elkerülése érdekében érdemes volna a pályaorientációval kapcsolatban az életpálya-építés vagy életpálya-menedzselés fogalmakat is használni. Tehát például egy koncepcióban, stratégiában, tartalomszabályozó dokumentumban „pályaorientáció, életpálya-építés” vagy „pályaorientáció, életpálya-menedzselés (esetleg pályafutás-vezetés)” fogalompárokat szerepeltetni. Így egy évtizeden belül reményeink szerint ki is kophatna a pályaorientáció megnevezés, amely negyedszázada a már akkor is kerülendő pályaválasztás fogalom helyettesítése, oldása miatt került – jobb híján – használatba, de soha nem övezte konszenzus. A pályaválasztás kifejezés teljes mértékben kerülendő, mivel ennek a fogalomnak már csak nagyon szűk körben, főleg egyes diplomához kapcsolódó foglalkozásoknál van értelme (pl. fogorvos), szakképzéssel kapcsolatban tartalmatlan, hiszen az iskoláskori választás általában nem határozza meg az életpályát. A továbbtanulási döntéssel kapcsolatban a szakma- és főként az iskolaválasztás a pontos kifejezés.
• A fentieknek megfelelően illúzió, hogy minden fiatal számára létezik a képességeihez legjobban illeszkedő egyetlen pálya, és a pályaorientáció célja ennek megtalálása és elfogadtatása. („A pályaorientáció célja meggyőzni az érintetteket, hogy minden fiatal számára létezik a képességeihez legjobban illeszkedő pálya, aminek az eléréséhez a szakmai képzés valós alternatíva, jó döntés.” Szakképzés 4.0, 60 o.)
• A közoktatási/köznevelési rendszerben a pályaorientáció, életpálya-építés legfontosabb összetevője azon kompetenciák fejlesztése kell legyen, amelyek megalapozottabb pályafutás-vezetéshez, pálya-rugalmassághoz segítik a diákokat. Ehhez képest csak másodlagos, de szintén fontos a munkaerőpiacról, egyes foglalkozásokról való, pillanatnyi gazdasági igényeket bemutató tájékozottság növelése.
• A középfokú iskola és ágazat/szakma választásának elősegítése a fenti, alsó tagozattól folyamatosan megvalósítandó tevékenységeken (döntési kompetencia és önismeret-fejlesztés, munkaerőpiac és foglalkozási pályák alapinformációinak, képzési utaknak a megismertetése) túl elsősorban arra kell koncentráljon, hogy az érintettek – a diákok és szüleik – hozzáférjenek az információforrásokhoz (iskolákról, szakmákról, foglalkozásokról, képzési utakról, támogatásokról és legfőképpen az egyes szakmákkal járó életmódokról),  pályaorientációs portálokhoz és eseményekhez (nyílt napok, bemutatók, kipróbálási lehetőségek stb.), továbbá lehetőségük legyen hozzáértő tanácsadókkal konzultálni döntésük előtt. Nagyon fontos annak bemutatása is, hogy a választások milyen további döntési lehetőségeket és kényszereket jelentenek a tanulási pályán.
• A pályaorientáció a szakképző intézményekből sem hiányozhat. Amellett, hogy a teljes képzés során erősíteni kell az életpálya-építési kompetenciákat, a szakképzés során is megjelennek olyan döntési pontok – ágazaton belüli szakmaválasztás, gyakorlati hely választása, továbbtanulási döntés, esetleg ágazatváltás, iskolatípus-váltás igénye –, ahol a tanulóknak tanácsadásra van szükségük.
• Gyakori tévhit, hogy a legértékesebb pályatanácsadás a képességfelmérés és az ennek alapján történő javaslattétel. („Kevesen veszik igénybe a pályatanácsadást, a döntésnek nem az van a központjában, hogy mihez van adottsága a gyereknek.” és „Nem történik készség- és kompetenciamérés, és ehhez kapcsolódó javaslat, tanácsadás.” Szakképzés 4.0) A képességmérés azonban csak egy tétel a pályatanácsadás eszköztárában, nem helyén való kezelése különösen gyermekek esetén komoly károkat okozhat. A tizenéves gyermekek személyisége még kialakulóban van, egy esetleges mérés pillanatában még senki sem tudhatja, hogy hová lenne képes fejlődni.  Emellett

A tanulási motivációban és ezen keresztül a lemorzsolódás megakadályozásában sokkal nagyobb szerepe van az érdeklődésnek, az értékeknek, mint a “mérni” kívánt kompetenciáknak, amelyek képességeknek tűnnek. Ha van érdeklődés és motiváció, akkor a képességek és kompetenciák fejleszthetők. A szakmai konszenzus szerint a gyerekeket nem szabad besorolni valamilyen csoportba. A képességek mérése legfeljebb tájékoztató jellegű lehet.

A képességek, érdeklődés, munkaérték, tájékozottság stb. felmérésére szolgáló online eszközök segítséget jelenthetnek a tájékozódásban, az önismeret fejlesztésében, a fejlesztési célok kitűzésében. Tisztában kell lenni azonban megbízhatóságuk gyakran jelentős korlátaival, azzal, hogy kiknek készültek, milyen célra, milyen felkészültséggel, asszisztenciával használhatók. Az egyszeri, előkészítetlen, nem kellően definiált céllal, szakértő segítség nélkül végzett mérések csökkenthetik a gyermekek és a családok önbizalmát, hibás „beskatulyázáshoz” vezethetnek.

•  A pályaorientáció eredményességét nem szabad azzal mérni, hogy mennyire éri el a valamilyen szempontból kívánatos beiskolázási célokat, hiszen a pályaorientációs tevékenységnek az igénybe vevők sikeres iskolai és hosszútávú munkapiaci, s ezen keresztül a társadalom, sikerességét kell szolgálnia. („A pályaorientáció területén több szervezet dolgozik párhuzamosan, jelentős források felhasználásával, ám ez nem jelenik meg a beiskolázási eredményekben.” Szakképzés 4.0, 20 o.)  Ennek megfelelően a valamilyen irányba mutató, valamilyen irány iránt elkötelezett tanácsadási, marketing tevékenységet nem nevezhetjük pályaorientációnak. 
• A különböző szervezetek által végzett pályaorientációs tevékenységek összehangolására – mint arra a stratégia is rámutat – nagy szükség van. Ez az összehangolás azonban túl kell mutasson a programnaptárak egyeztetésén. Meg kell tervezni a minden állampolgárt elérni képes pályaorientáció rendszerét, pontosan meg kell határozni az egyes szereplők feladatkörét, kompetenciahatárait, és biztosítani kell, hogy mind a fiatalok, mind a felnőttek egyszerűen és biztosan hozzájussanak a számukra szükséges, rendelkezésre álló szolgáltatásokhoz. A pályaorientációs szolgáltatásoknak pedagógiai értelemben meg kell haladniuk az egyszeri információnyújtás, a kampányszerű és tömeges tájékoztatás formáit.

Különösen fontos a szereplők együttműködésével egy, a pályaorientációt szolgáló adatbázis, információs rendszer és az annak elérését biztosító, szolgáltatásokat nyújtó portál létrehozása, folyamatos karbantartása, ismertté tétele. A továbbtanulásban érintett osztályfőnökök továbbképzésének arra kellene koncentrálnia, hogy az információs lehetőségeket, adatbázisokat megismertesse, a potenciális segítő intézményeket bemutassa.

A pályaorientációs szolgáltatások között fontosnak tartjuk a peer-counselling, a kortárs segítés megerősítését; akár a kötelező 50 órás gimnáziumi közösségi szolgálat is feltölthető lenne ezzel a tartalommal.

1. Egy megfelelően működő rendszerhez megfelelően képzett humán erőforrásra van szükség. Ez jelenleg a rendszer semelyik pontján nem áll rendelkezésre.

Az általános iskolai tanároknak a stratégia azt rója fel, hogy „nem támogatják a szakképzésbe lépést, nem megfelelő szintű és elkötelezettségű a szakképzés irányába mutató pályaorientáció.” (Szakképzés 4.0, 20. old.) Bár – mint a korábbiakban kifejtettük – a pályaorientáció nem irányulhat egy adott, előre meghatározott célra, az valóban létező probléma, hogy a tanároknak nincsenek ismereteik a szakképzésről, a szakmákról, foglalkozásokról. Emellett általában semmilyen más pályaorientációs ismerettel sem rendelkeznek, hiszen a hazai tanárképzésben mindenki úgy szerez pedagógus diplomát, hogy egyetlen kreditet sem teljesít, amely pályaorientációról szólna. Pályaorientációs tanári szakirányú továbbképzésre csak önköltségesen van lehetőség, és ezen a képzésen igen kevesen vesznek részt. Így az iskolákban döntő többségében egyáltalán nincs pályaorientációs szakember.

A szakszolgálatok pályaorientációs kapacitása kicsi. Csak azért látszik elégségesnek, mert az általános iskolák csak a problémás tanulókat küldik oda. A szakszolgálatok eszközkészlete részben elavult. Meghatározó a csoportos „mérés”, tesztlapkitöltés, amihez később kapcsolódik „eredmény”. Legtöbbször egyszeri alkalom alapján kapnak a tanulók „tanácsot”. Ráadásul a szakszolgálatok pályaorientációs munkatársai sokszor nem is rendelkeznek a feladatnak megfelelő végzettséggel.

A felnőttek körében folytatandó tanácsadást lehetetlenné teszi, hogy megszűnt a munkavállalási tanácsadó képzés, először önálló szakként, majd szakirányként is. Jelenleg csak HR-es mesterképzés keretében lehet tanácsadói ismereteket szerezni.

1. A pályaválasztási érettség és a pályaérettség fogalmának szerepeltetését megkerülhetetlennek gondoljuk. Rókusfalvy (1969)[7] megfogalmazásában pályaválasztási érettségnek az egész személyiség olyan fejlettségi fokát tekintjük, amely lehetővé teszi a megfelelő pálya adekvát választását, másrészt biztosítja a szakmai képzésnek legalább minimális sikerét, és felébreszti a tanulóban a szakmai beilleszkedésre való tartós törekvést. Pályaérettséga személyiség olyan fejlettségi állapota, amely valószínűvé teszi a meghatározott pályán az eredményes működést, míg a pályaalkalmasság az egyén és a pálya potenciális megfelelését jelenti^[8]. A 14 éves fiatalok életkori sajátosságaik alapján általában sem pályaválasztási, se pályaérettséggel nem rendelkeznek – az általános iskola nem is tesz semmit ennek kialakítása érdekében.
2. A Szakképzés 4.0 fontos pozitívuma, hogy az átjárhatóság fontosságát ismét hangsúlyozza, bár konkrétan még kevés lehetőségre (pl. 9. évfolyam utáni váltások) vonatkoztatja. Az átjárhatóság, a rugalmasság, a beszámíthatóság alapszempont kell legyen mind a szakképesítések, szakmai végzettségek, mind a képzési rendszernek a küszöbön álló átalakításakor. El kellene érni az egykori Pályaválasztási Intézet névadójának, Mérei Ferencnek 77 éve korszerűnek tekintett azon igényét, hogy <a struktúra> „legalább a tanoncidő első felében lehetővé teszi a pályaváltoztatást”^[9].  A 16-17 éves korig alanyi jogon való, évvesztés nélküli pályamódosítás lehetőségét azért is szükséges volna biztosítani, mert évtizedek óta konszenzus van a szakmában abban, hogy az ennél korábban hozott, bármilyen jól előkészített döntések egy része menet közben megkérdőjeleződik. Ez a lehetőség nemcsak a diákok és családok érdeke, hanem az iskoláé (nem kell a kényszerpályán lévő, motiválatlan diákkal küszködnie, vagy beletörődnie a lemorzsolódásba, elveszíteni a tanulót), valamint a munkaadóké is (hiszen egy képzést motiválatlanul végigcsináló vagy lemorzsolódott fiatal kevésbé értékes munkaerő).
3. Hasonló okból nem szabadna megszűntetni annak lehetőségét, hogy azok, akik nem kívánnak – és nyilván nem is fognak – az adott területen elhelyezkedni, továbbtanulni, a 12. évfolyam végén leérettségizzenek, és elképzelésüknek megfelelő pályát válasszanak.
4. 14.   A nemzetközi szervezetek, fórumok előrejelzései (pl. WEF: Világgazdasági Fórum) arra utalnak, hogy a globális versenyben azok az országok maradnak elől, amelyek a humántőke beruházásban képesek a széles, minden polgár számára elérhető alapképességeket és digitális képességeket megerősíteni, valamint megfelelő, rugalmas, átjárható, az állampolgár oldaláról tervezhető (pl. egyéni képzési számlák) felnőttképzési rendszerek kialakításával, karbantartásával és finanszírozásával tudják  biztosítani a változásokhoz való igazodást. A Szakképzés 4.0 stratégia maga is sok érvet fogalmaz meg amellett, hogy indokolt lenne a felnőttképzést fejleszteni a korai iskolaválasztási kényszer helyett. (Pl.: „„A képzési trendekből az is kiolvasható, hogy míg a szakképzés alacsony társadalmi presztízse miatt az általános iskolai korosztály számára kevésbe vonzó, ez a felnőttkorban megfordul, és egyre jobban cél lesz egy „jó” szakma elsajátítása. Ugyancsak megfigyelhető, hogy vannak olyan szakmák, amelyek kifejezetten felnőttkorban váltanak csak ki érdeklődést, pusztán életkori sajátosságokból adódóan.” Szakképzés 4.0, 25. oldal). Ennek ellenére, bár vannak a korai szakmaválasztási kényszer enyhítésére szolgáló elemek – ágazati alapozás, gimnáziumi érettségi utáni szakképzés támogatása –, említés szinten sem vetődik fel az általános képzés meghosszabbítása, és a stratégia egyértelmű törekvése a 14 éves korban szakképzést választók számának növelése, az általános – gimnáziumi – képzés rovására.
5. A stratégia többször hivatkozik az osztrák szakképzési adatokra, azonban ezek az adatok nem lehetnek irányadók. Európa versenyképes gazdaságai – amelyek munkaerőigény-struktúrája is sokszínű – rendkívül eltérő oktatási-szakképzési rendszerekkel biztosítják magas versenyképességüket, így egyikre való hivatkozás sem lehet megalapozott. Így az sem mérvadó, hogy egy országban a felsőközépfokú oktatásban mennyien vesznek részt általános vagy – igen eltérő tartalmú – szakképzésben. (Ráadásul az Ausztriában hosszú ideje működő rendszer mutatói – szakképzés aránya, kezdési időpontja stb. – amúgy is szélsőséget képviselnek.) Az egyes országok konkrét rendszerelemei helyett a tartós nemzetközi trendek figyelembevételére van szükség. Ilyen például a tanulási utak átjárhatósága, rugalmassága, a kulcskompetencia-fejlesztés terének bővülése, a tanulási kudarccal fenyegetett réteg nyomon követése és támogatása az iskolarendszerben és azon kívül.

---

[1] https://ohjaamot.fi/etusivu

[2] Borbély-Pecze T. B. (2019)  Pályafejlesztés és közpolitika kilencedik világszimpóziumról, Munkaügyi Szemle On-line pp1-6

^[3]Hárs Á.–Tóth G., KOPINT-TÁRKI (2009) A pályaorientáció/karriertanácsadás hatékonyságának és költségráfordításainak vizsgálata gazdasági szempontból, megrendelő: Nemzeti Pályaorientációs Tanács 

http://eletpalya.munka.hu/c/document_library/get_file?uuid=5d5834f8-0ef0-45c7-943e-9aea68a576c6&groupId=10418;

Lisznyai- Ritoók- Vajda (2009)  A lifelong guidance azaz az élethosszig tartó életvezetési és pályatanácsadás indikátorai, megrendelő: Nemzeti Pályaorientációs Tanács

http://eletpalya.munka.hu/c/document_library/get_file?uuid=ea205ec8-dd44-40f1-9921-41ae4ea26aff&groupId=10418

^[4]A NAT tervezet véleményezése pályaorientációs szempontból.  Készítette: A Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztálya, 2018. http://pedagogiai-tarsasag.hu/szakosztalyunk-velemenyezte-a-nat-tervezetet/ ; Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztályának állásfoglalása a NAT felülvizsgálata kapcsán 2016-2017. http://pedagogiai-tarsasag.hu/magyar-pedagogiai-tarsasag-palyaorientacios-szakosztalyanak-allasfoglalasa-a-nat-felulvizsgalata-kapcsan-2016-2017/

[5] Borbély-Pecze Tibor Bors – Juhász Ágnes: Szakképzés és életpálya. Opus et Educatio, Vol 5, No 3 (2018)

[6] http://www.elgpn.eu/publications/browse-by-language/hungarian/az-europai-palyaorientacios-szakpolitikai-halozat-elgpn-szakszotara-elgpn-glossary/

[7] Rókusfalvy Pál: Pályaválasztás, pályaválasztási érettség, Tankönyvkiadó, Budapest, 1969, 279. p.

^[8] Ld. pl. itt: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019_Tervezesi_modellek/ch03.html

^[9] Mérei Ferenc: A pályaválasztás lélektana, Budapest, 1942., 42. old.