A karantén-tanácsadásról végzett felmérésünk eredményei


A Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztálya kérdőív és kiegészítő interjúk segítségével mérte fel a pályaorientáció terén 2020 tavaszán kialakult helyzetet. A tanácsadók körében végzett, interjúkkal kiegészített felmérésről hamarosan cikk jelenik meg az Új Pedagógiai Szemlében. Az alábbiakban a cikknél részletesebben ismertetjük a felmérés eredményeit – a kontextus, az irodalom, fogalommagyarázatok a cikkben szerepelnek.

A minta

2020. április 23. és június 2. között összesen 106 tanácsadó válaszolt az on-line kérdőívünkre. A kérdőíves felmérést 2020. június végén és július elején 11 kiegészítő interjú felvételével zártuk[1]. Tekintettel arra, hogy a Magyarországon dolgozó pályatanácsadók, tanácsadó tanárok, pályainformációs tanácsadók létszámáról, szervezeti és földrajzi eloszlásáról megbízható és teljes körű adatokkal nem rendelkezünk, ezért vizsgálatunkban nem is törekedhettünk teljes reprezentativitásra. Célunk reálisan csak az lehetett, hogy a tanácsadók minél szélesebb körét szólítsuk meg. A felmérés során a Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztályának (MPT POSZ) tagjait, illetve az MPT Facebook csoportján (2,5 ezer tag) keresztül a társaságot ismerő, követő kollégákat szólítottunk meg, amely kört hólabda módszerrel tágítottunk tovább.  A tanácsadókat személyükben és nem intézményük képviseletében kérdeztük meg. Ennek megfelelően előfordul, hogy egy-egy intézményből többen is válaszoltak.

A kérdezés során igyekeztünk elérni a különböző intézménytípusokban dolgozókat. 15 típust azonosítottunk és neveztünk meg, ahol pályatanácsadás folyhat. Ezek mindegyikéből kaptunk választ, azonban az arányok, értelemszerűen, nem tükrözik az intézménytípusokban dolgozók arányát.  Az azonos típuson belül az intézmények közötti különbségek vizsgálata a kis esetszám és az azonos intézményen belüli több válaszoló miatt csak a szakszolgálatoknál és a kamaráknál lehetséges. Az iskolákban dolgozók viszonylag kis számát a tanácsadás fogalmának eltérő értelmezése is okozhatja: mivel a megszólítás az e-tanácsadásra kérdezett, azok, akik életpálya-építési készségek fejlesztésével (pályaedukációval, korábbi megnevezés szerint gyermek és ifjúkori pályaorientációval) foglalkoznak, nem érezték magukra vonatkozónak. Ezt a hiányosságot – csakúgy, mint a szociális szektor válaszhiányát – kiegészítő interjúkkal sikerült pótolni. Az interjúkban emellett olyan kérdésekre is rákérdeztünk, amelyekre a kérdőívből értelmezési problémák miatt nem kaptunk választ.

Az intézményeket szektorok szerint is csoportosítottuk, hogy a nagyobb esetszám lehetővé tegye a válaszok elemzését. [2] 

A válaszadók harmada (35%, 37 fő) a köznevelésben, ötöde (21%, 22 fő) a szakképzésben, 15-15%-a foglalkoztatási szervezetnél, ill. felnőttképzésben/felnőtt tanácsadásban, 13%-uk a civil vagy egyházi szektorban dolgozik. Nem sikerült megszólítanunk a felsőoktatási tanácsadókat, illetve a szociális szektort (1-1 fő), ennek oka valószínűleg az, hogy ezekben a szektorokban a karantén idején nem folyt ilyen jellegű pályaorientációs tanácsadás. Ezt támasztja alá a gyermekvédelmi ellátásban dolgozó tanácsadóval készített interjú is: a szociális területen a “veszélyhelyzet alatt nem a pályatanácsadás volt a legfontosabb feladat”. (Ezeket a szektorokat külön nem vizsgáltuk az elemzésekben) 

A válaszok alapján jellemző az egyedül vagy kevés kollégával dolgozó tanácsadó, amely intézményeken belül könnyen a speciális szaktudással rendelkező kollégák szakmai elszigetelődéséhez vezethet. Látható emellett, hogy a tanácsadással foglalkozók jelentős része részfeladatként, más munkafeladat mellett, vagy eleve részidős foglalkoztatásban látja el a feladatait.

Földrajzi illetékesség szerint a többség megyei vagy fővárosi illetékességű intézményben dolgozik, csak 7-en válaszoltak országos illetékességű intézményből. Tolna és Zala megye kivételével mindegyik megye képviselve van 1-4 fővel, Budapest 23 fővel, Pest, Heves és Nógrád megye 11-16 fővel. Utóbbi megyék felülreprezentáltságát elsősorban a felmérést végzők illetékessége, ill. a szakosztályban való magasabb részvételük magyarázza (ami természetesen tükrözi a pályaorientáció erősebb megjelenését Egerben és Gödöllőn). 

A szakszolgálatokra és a pályaorientációs téren kiemelt feladatokkal rendelkező kamarákra vonatkozó eredmények a megyékre vonatkozóan kellően diverznek tekinthetők: a 20-ból 14 megyei pedagógiai szakszolgálatból, 21-ből 11 megyei vagy országos kereskedelmi és iparkamarai szervezetből kamarából rendelkezünk válaszokkal.

A kérdésre válaszolók elsöprő többsége (86 %) nő. Az életkori megoszlás megismerése érdekében a válaszolók életkora mellett az intézményben dolgozók életkorára is rákérdeztünk. A válaszok alapján a tanácsadóknál nem fenyeget a kiöregedés miatti létszámhiány: mind a válaszolók, mind a válaszolók tudomása szerint a szervezetnél dolgozók többsége középkorú (36-45 év között 41, ill. 57 %, 46-55 év között 35, ill. 25 %). A köznevelésen belül is hasonló a helyzet.

A tanácsadók végzettségéről is érdekes információkhoz jutunk – ezt természetesen érdemes lenne egy erre vonatkozó kutatással pontosítani. Mivel a tanácsadók végzettsége változatos, a kérdőívben szabadszövegesen kértük a végzettség, végzettségek megadását. A válaszokat nagyobb szakmai-végzettségi blokkokká aggregáltuk.

A vizsgálati mintába került személyek legmagasabb iskolai végzettségüket tekintve mindannyian diplomások (megfelelve a tanácsadói szolgáltatás nyújtásának személyi feltételeit szabályozó rendeletnek[2]). Legtöbben (33%) tanári végzettséggel rendelkeznek, akik többsége releváns területen részt vett szakmai továbbképzésen is. A 34 tanári végzettségű közül 16-an szakvizsgázott pályaorientációs tanárok, míg 3 fő pályaorientációs konzulens. Tehát a pedagógusoknak több mint a fele széleskörű ismeretek birtokában végzi szakmai tevékenységét. A minta több mint negyede (28%) munkavállalási vagy emberi erőforrás tanácsadói végzettséggel bír, míg hozzávetőlegesen tizedük (11%) pszichológus. Az 5 fő szociálpedagógus közül többen vannak, akik tanácsadói szakirányon végeztek. Összességében azt mondhatjuk, hogy a szakemberek fele felsőfokú tanulmányaik során vértezte fel magát a területen kamatoztatható professzionális tudással.

Intézménytípusok szerint vizsgálva az eredményekben azt látjuk, hogy jellemzően a saját tevékenységük tükröződik a végzettségekben. Így a pedagógiai szakszolgálatoknál a 26 szakemberből 17 pedagógus (közülük 12-en pályaorientáció területen szakvizsgáztak), valamint a kamaránál is a tanárok vannak túlsúlyban célcsoportjuknak megfelelően. A kormányhivatalokban az ügyfélkör leginkább a felnőtt korosztály, akik számára többségükben tanácsadó végzettségűek biztosítják a humán szolgáltatást. A mintába került civil és egyházi szervezeteknél a minőségi munka garanciáját jelenti a szociálpedagógusok és a tanácsadók 50%-nál magasabb aránya. A privát szféra adatai a tanácsadó munkatársak többségét (70%) jelzi, ami ennek a diplomának a jó konvertálhatóságát jelzi a piaci körülmények között is. Az állami szakképző centrumokban dolgozó 6 tanácsadó közül ketten rendelkeznek a tevékenység szempontjából releváns képzettséggel. Megnyugtató, hogy munkájukhoz mindannyian kapnak segítséget (legalábbis a pandémia idejére vonatkozó adatok ezt mutatják – lásd később).

Az ügyfélkör jellege szerint a válaszolók 45%-a kizárólag iskolás (általános- és középiskolás) korosztállyal, 35%-a kizárólag felnőttekkel, 20%-uk mindkét korcsoporttal foglalkozott. Ezen belül nagyjából azonos arányban vannak képviselve az általános, ill. középiskolásokkal, a fiatal felnőttekkel és általában a felnőttekkel (is) foglalkozók (38, 49, 41, ill. 44 főnél). Szembetűnő azonban a középiskolások fölénye az általános iskolásokkal szemben.

     Távtanácsadás, e-tanácsadás a szociális távolságtartás időszakában

Ügyfélmegtartás

A felmérés alapkérdése, hogy mennyiben maradt meg és milyen formában folyt a tanácsadás a szociális távolságtartás idején, milyen mértékben került sor távtanácsadásra, ezen belül e-tanácsadásra (H1 és H4). Ennek megfelelően első kérdésünk az volt, hogy a tanácsadók tanácskérőik hány százalékát tudták megtartani.

A százalékok jelentése nem egyértelmű, mivel nem tudtunk különbséget tenni a csoportos tanácsadásban, oktatásban, rendezvényeken résztvevők és az egyéni tanácskérők számba vétele között. Gondot jelenthet az is, hogy feltehetőleg volt, aki csak a meglévő kapcsolatok megtartására gondolt, mások viszont a létre nem jött új kapcsolatokat is figyelembe vették. Ezekre a kérdésekre az interjúkban külön kitértünk.

A veszteség jelentős: a tanácsadók többsége elvesztette ügyfelei többségét, 12 % az összeset. 1/3-uk alig valakit (max. 10%-ot) tudott megtartani, és csak 20%-uknál mondható kicsinek (25% alattinak) a veszteség.A válaszadók 43%-a a tanácsadási folyamatban lévő klienseinek negyedét tudta megtartani online formában.

A veszteség mértéke és a karantén alatti tanácsadások száma között szignifikáns a kapcsolat. A válaszolók 50%-a a karantén alatt max. 4 tanácsadást tartott egy héten – rájuk jellemző, hogy tanácskérőik túlnyomó többségét elvesztették. (A kevés tanácsadást tartók 60%-a max. negyedüket tartotta meg, és csak 30% tudta legalább felüket, 10%-uk  ¾-üket megtartani.) 40% volt a heti 5-10, 5% a 11-15 és 4% a legalább 16 heti ügyfelet ellátók aránya – közülük elhanyagolható, akik nem tudták megtartani tanácskérőik legalább negyedét, és 70% fölött van közöttük a tanácskérőik legalább felét, 50% fölött a több mint háromnegyedüket megtartani tudók aránya. Bár nem tudjuk, hogy a karantén alatt kevés tanácskérővel dolgozók korábban is kevesekkel dolgoztak-e – a kamarai válaszolóknál például egyértelműen nincs ez így  – vagy csak a karantén miatt csökkent le ennyire az esetszám, ennek alapján elképzelhető, hogy nem volt olyan nagy a veszteség, mint ahogy az ügyfeleiket elvesztő tanácsadók aránya alapján gondolnánk. 

A fiatalok többségével elveszett a kapcsolat: az iskolásokkal dolgozó tanácsadók 63%-a ügyfeleinek kevesebb, mint negyedével tudta folytatni a munkát, és csak 29%-uk tudta megtartani a többséget. A csak felnőttekkel dolgozó tanácsadóknál jobb a helyzet: 40%-uknak majdnem teljes mértékben sikerült megtartania tanácskérőit a távtanácsadás során.  Intézménytípusokra lebontva a karantén alatt a legtöbb tanácskérőt a nevelési-oktatási intézményekhez valamilyen formában kapcsolódó szervezetek vesztettek: pedagógiai szakszolgálat, iskola, iparkamara, iskolai szociális segítők, szakképzési centrumok. Ennek egyik lehetséges oka, hogy ők az iskolán keresztül tartják a kapcsolatot a diákokkal, és a digitális munkarendben a pedagógusok leterheltsége csökkentette az együttműködési hajlandóságot.

Hasonló eredményt kapunk a szektoronkénti bontásban: a köznevelésben 60%, a szakképzésben 65% a kapcsolatai legfeljebb negyedét, 25%, ill. 24% a többségét, 12-12 % a legalább ¾-ét megtartani tudók aránya. A legjobb a helyzet a privát tanácsadás területén (27, 52, 46%), az itteni arány azt mutatja, hogy megfelelő érdekeltség esetén a karanténtanácsadásban sem kell elveszteni az ügyfeleket.  Érdekes a foglalkoztatási szektor helyzete, ahol a viszonylag magas veszteség (38%) mellett magas (38%) azok aránya, akik tanácskérőik nagy részét meg tudták tartani. Ha intézménytípusokra nézzük, kiemelkedően rossz a helyzet a kamaráknál (80% vesztette el a tanácskérők legalább ¾-ét), illetve a pedagógiai szakszolgálatoknál, ahol 59% ez az arány. Utóbbinál is volt azonban 18%-nyi tanácsadó, aki szinte minden ügyfelét megtartotta, ami rámutat az egyéni és/vagy vezetői hozzáállás szerepére.

A pályaorientációs tevékenység megmaradásának fontos fokmérője a csoportos tanácsadás folytatódása vagy elmaradása. A tanácsadóknak csak kis része – 28 százaléka – folytatott a karantén alatt is csoportos tanácsadást. Gyakorlatilag nem folyt csoportos tanácsadás a kormányhivatalokban. Az átlagnál valamivel jobb volt a helyzet a szakképzésben és a privát tanácsadásban. Különösen szomorú a csoportos tanácsadás elmaradása, illetve nagymértékű csökkenése a pedagógiai szakszolgálatoknál, ahol normál esetben a tavaszi időszakban ez jelenti a munka egy jelentős részét. Ez az iskolák digitális oktatás által okozott nehézségek miatt bekövetkező együttműködési elzárkózásával, illetve az általános iskolások leterheltségével magyarázható[ÁJ9] .

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mennyiben függ az ügyfélmegtartás sikeressége attól, hogy a tanácsadó folytatott-e korábban e-tanácsadást. Ennek érdekében rákérdeztünk a korábbi e-tanácsadásra – amellyel kapcsolatos információk egyébként is fontosak, de hiányosak.

A tanácsadók között meglehetősen nagy (35%) azok aránya, akik korábban semmilyen formában nem folytattak e-tanácsadást.  Az e-tanácsadás teljes hiánya a „normál időszakban” a csak iskolásokkal dolgozók között a csak felnőttekkel dolgozókhoz képest lényegesen gyakoribb volt (40% a 21 %-kal szemben), és sokkal kevesebben voltak, akik komoly mértékben folytattak ilyet (15% a 35%-kal szemben).

A felnőttekkel foglalkozó tanácsadók jelentősebb arányban folytattak korlátozottabb vagy komoly mértékben a karantén előtt is e-tanácsadást (nem csupán információnyújtást), mint a fiatalabb korosztállyal dolgozók. A felnőttekkel foglalkozó tanácsadók közül 59% nyilatkozott úgy, hogy már a távolságtartás előtt is végzett e-tanácsadást valamilyen mértékben. Az általános iskolásokkal foglalkozóknál ez az arány 42%, középiskolásoknál 45%, a fiatal felnőtteknél 49 %, így elmondható, hogy a tanácskérők mint célcsoport életkorának előrehaladtával nőtt a karantén előtti e-tanácsadás előfordulási aránya.

A tanácsadók végzettsége és a e-tanácsadás gyakorisága között azonban nem látszik szignifikáns kapcsolat. A karantén előtt már működő e-tanácsadás és a vizsgált szektorok között nem találtunk szignifikáns összefüggést, így nem mondható, hogy intézményekre jellemző az e-tanácsadás, ez sokkal inkább a konkrét tanácsadó jellemzője, vállalása.

Úgy tűnik, a korábbi e-tanácsadásnak nincs meghatározó szerepe abban, hogy a távtanácsadást milyen sikerrel lehetett folytatni. Bár a kapcsolat elvesztésének esélyét mintegy 20%-kal növeli az átlaghoz képest, ha valaki korábban egyáltalán nem folytatott e-tanácsadást, a kapcsolatuk többségét, ill. legalább háromnegyedét megtartók között a korábbi tapasztalattal nem rendelkezők aránya átlagos. Az elvesztés veszélye hasonlóan nagy (52%) azoknál, akik korábban csak információs tanácsadásra használták az eszközöket, de náluk az átlagnál lényegesen nagyobb (32%) a változatlan volumenű tanácsadás esélye is; ez az arány hasonló a korábban is komoly mértékben, többféle eszközzel e-tanácsadást folytatókhoz. 

IKT eszközellátottság és készségek a tanácsadóknál és tanácskérőknél

Második hipotézisünk szerint az IKT eszközök, szoftverek beszerzése és beüzemelése mind a két oldalon, a tanácsadóknál és a tanácskérőknél is kihívásokat teremtett. Ezt nem a tanácsadás tartalmi elemének, hanem a kapcsolat létrejöttének és minőségének a kérdéseként vizsgáltuk. (Például nehéz úgy érzelmi visszacsatolást adni telefonban/Teams-ben, hogy szakadozik a vonal a két fél között.) A távtanácsadás alapfeltétele, hogy mind a tanácskérők, mind a tanácsadók rendelkezzenek a kapcsolattartáshoz szükséges lehetőségekkel. Ezért rákérdeztünk arra, hogy az ügyfelek általában rendelkeznek-e interneteléréssel, telefonnal, számítógéppel.

A hivatalos statisztikákkal szemben a válaszok alapján az internetellátottság sem tekinthető szinte teljesnek: a válaszolók 23%-a szerint ügyfeleik nagy részénél ez problémát jelenthet. A szöveges válaszokból az is tudható, hogy az elérés megléte mellett is gondot okozhat a kapcsolat minősége, emiatt például a videokapcsolatot az arra képes alkalmazásoknál sem tudták mindig igénybe venni. Az internetképes eszközök közül a legáltalánosabb az okostelefonnal való ellátottság (76,6%), tablettel kevesen rendelkeznek. Az iskolás korosztállyal foglalkozók körében az internetelérés aránya az átlagnál rosszabb: itt a tanácsadók 34%-a jelzett problémát. Az okostelefon-ellátottság azonban hasonló, és az internetképes eszközökkel való ellátottság is csak kissé rosszabb.

A szöveges válaszokban is sokan jelezték a karanténtanácsadás alapvető problémájaként, hogy nincs a tanácskérőknek megfelelő eszköze, vagy ha van, nem tudják használni. A mélyszegénységben élő ügyfelekkel legfeljebb telefonon tudták felvenni a kapcsolatot. Az eszközhasználat sokszor ott is gondot okozott, ahol korábban használtak online módszereket, így például az Igazgyöngy Alapítvánnyal toldi tanodájában: “A neten keresztül történő oktatás nem újdonság számunk számokra, mivel budapesti mentorok foglalkoznak a tanulókkal, azonban ez a tanodában történik, ahol egyrészt rendelkezésre állnak megfelelő eszközök, másrészt technikai nehézségek esetén van, aki segítsen.”

 A tanácsadók lehetőségeit előzetes tapasztalataik mellett a rendelkezésükre álló eszközök, szoftverek, módszertani segítség is befolyásolja. Rákérdeztünk arra, hogy a szükséges eszközöket, szoftvereket biztosította-e a munkáltató. A válaszolók 2/3-a igennel válaszolt, 11% nem adott választ; volt azonban 22%, aki hiányolta a munkáltató segítségét ezen a téren. A munkáltató által biztosított eszközöket szektoronként vizsgálva figyelemre méltó összefüggéseket tapasztalhatunk. A két végletet az egyházi/civil, ill. a köznevelés képviselte: míg előbbiben mindenki, utóbbiban csak a válaszolók fele (53%) jelezte egyértelműen, hogy biztosították számára a szükséges eszközöket, szoftvereket. 

Az interjúkból, a saját tapasztalatokból és más felmérésekből látható, hogy az eszközök biztosítása a különböző intézményekben nem ugyanazt jelentette: volt, ahol az intézmény eszközeinek használatához be kellett menni az intézménybe, volt, ahol kiadták az iskolai eszközöket, azonban azok alkalmatlanok voltak a távtanácsadásra. Kevés esetről tudunk, amikor a munkáltató átvállalta az otthoni használat költségét, illetve fizetős alkalmazásokat telepített a gépekre. Többen jelezték problémaként, hogy saját költségükön kellett bővíteni eszköztárukat, fizetni a telefonhívásokat. A TEMPUS Közalapítvány esetében példaértékű volt az átállás, a munkatársak telefonvonalait az otthonaikba irányították át, így szinte már másnap működőképes volt a home office. 

Figyelemreméltó adat, hogy az eszközök munkáltató általi biztosítása és a karantén előtt végzett e-tanácsadás között nincs szignifikáns összefüggés. Felvetődik a kérdés, hogy ha az intézményben  elvileg rendelkezésre álltak az eszközök, akkor miért nem került kidolgozásra és megvalósításra már a karantén előtt is az e-tanácsadás?!

Szakmai támogatás

Az eszközök biztosításánál talán fontosabb volt a szakmai, módszertani segítség. Rákérdeztünk arra is, hogy a tanácsadók  a megváltozott körülmények során kitől számíthattak ilyenre. 18-an voltak, akik nem igényeltek segítséget,  35-en – tehát a válaszolók egyharmada – igényelt volna módszertani segítséget, de senkitől sem kapott.

A szakmai, informatikai segítség hiányát, a magukrahagyottságot saját informatikai felkészültségük hiányossága mellett sokan említették a szöveges válaszok között is a karanténoktatás legnagyobb problémájaként.

Megnéztük, hogy négy különböző szervezet munkatársai kitől kaptak módszertani támogatást szakmai munkájukhoz.

 Kitől kapott támogatást?

  Ped. Szakszolg. Kamara Egyház/civil Kormány- hivatal Összesen
saját szervezettől 8 10 9 6 33
máshonnan 2 2 2 1 7
nem kapott 9 2 2 4 17
nem is kért 5 1 1 4 11
összesen 24 15 14 15 68

A pedagógiai szakszolgálat esetében a táblázat adatai azt mutatják, hogy a többségében pályaorientációs tanár végzettségű tanácsadók 58%-a nem kapott segítséget, de ennek a csoportnak a harmada (36%-a) nem is kért. A szakszolgálat válaszadóinak 42% kapott támogatást, kiemelten (80%) saját vagy más megye pedagógiai szakszolgálatától. A kamarát és az egyházi/civil szervezeteket gyakorlatilag együtt tárgyalhatjuk. Saját szakembereikről gondoskodó intézményekről beszélünk, amikor 2/3-uk szakmai pártfogását biztosítják. Csupán ötöde a kollégáknak nem kapott támogatást, de ezek harmada nem is igényelt. A kamarából ketten a tankerülettől kaptak segítséget, míg a nonprofit szervezetekben ugyanennyien a kormányhivataltól (mindezeket megerősítették a képviselőikkel készített interjúk is). Ez utóbbi néhány adat jól mutatja az együttműködési irányokat. A kormányhivatalok munkaügyi osztályai elsősorban tanácsadó végzettségű munkatársainak több mint fele nem kapott segítséget (50%-uk erre nem is tartott igényt). A minta közel felének jutott támogatás, 86%-ban saját szervezetüktől.

Táblázatunkban nem tüntettük fel az iskolákat és a szakképzési centrumokat. Ezen intézmények esetében kiemelten jellemző a több irányból történő segítség (Oktatási Hivatal/POK, SZC, fenntartó, kamara).  Szektorális bontásban kiemelten magas a segítséget nem kapók aránya a köznevelésben, ill. a munkaügyben, ahol ez jellemző a válaszadók mintegy felére, míg a szakképzésben ez az arány csak 14%.

A tanácsadás csatornái

A digitális platformok alkalmazásának gyakorisága, valamint az alkalmazás módja áttételes módon arra is válasszal szolgáltak, hogy a távtanácsadás és digitális tanácsadás (H3) eltérő tartalmait hogyan értelmezik a tanácsadók.

A hétköznapokban személyek közötti kommunikációra használt hagyományos eszközök (e-mail 76%, telefon 73%), valamint az egyik legnépszerűbb közösségi háló “csevegő” alkalmazása (Facebook messenger 66%) kiemelten népszerű az e-tanácsadást folytató szakemberek körében. A Skype (40 %) is klasszikusnak mondható, azaz hosszú évek óta használt olyan eszköz, amely biztosíthatja a metakommunikáció dekódolását. A vezető két technika kapcsán elmondható, hogy ezek nem teszik lehetővé a tanácsadás alaphelyzetének tekinthető “face to face”-t, ami a nem verbális jelek érzékelésének kizárása miatt szerényebb információátadásra ad lehetőséget. Csak remélhetjük, hogy a sorrendben 3. és 4. eszköz felhasználható széles technikai repertoárjának kiterjedt spektrumát alkalmazzák a kollégák, és nem csak ingyen-telefonként használták őket. A valódi különbséggel az ötödik helyen szereplő Zoom előfizetéses felület, melynek lehetőségei széleskörűek.  Az értelmezhetetlen differenciával 6. helyre került sms gyakorlatilag csupán (már az elnevezéséből adódóan is, ami “short message service”) rövid információ írásbeli közlésére alkalmas, így például: “figyelem felhívás, időpont egyeztetés” – mondja az egyik civil szervezettől az interjúalany. Ezzel kapcsolatban kijelenthetjük, hogy felületes kapcsolattartásra alkalmazható, de bármiféle tanácsadásra, együtt gondolkodásra nem. Szignifikáns kapcsolatokat találtunk a használt platformok és a korosztályok között. A Google Classroomot az iskolás korosztállyal használták leginkább, a Skype a felnőtt korosztályra volt leginkább jellemző. A platformok használatával kapcsolatban többen problémaként jelezték az adatvédelem megoldatlanságát.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy túl sokan használnak korszerűtlen, együttműködésre, csoportmunkára alkalmatlan eszközöket. Általában ezek használata nem kizárólagos, de 19 fő nem használt más eszközt, mint telefont, e-mailt és sms-t.  Az interjúk alapján azonban látható, hogy a tanácsadó által használt korszerűtlen eszközzel is lehet korszerű feladatot kiadni, majd megbeszélni: e-mailben, talán sms-ben is kiadható például interneten való keresésre, internetes portálokra vonatkozó feladat, és lehetséges az önálló munka akár csoportos megbeszélése is más eszközök felhasználásával. Más felmérésekből pedig az is tudható, hogy a modern eszközöket is lehet korszerűtlenül, egyszerű feladatkiadásra – az sms vagy az e-mail helyettesítésére – használni.

Online pályaorientációs tartalmak

Az eszközök mellett a tartalomra is kíváncsiak voltunk. Rákérdeztünk egyrészt a használt pályaorientációs rendszerekre, honlapokra, másrészt a használt online tanácsadási feladattípusokra, gyakorlatokra, játékokra. (Feltételezhető, hogy ezeket a tartalmakat a karanténtől függetlenül is használták/használni fogják a tanácsadók).

A pályaorientációs honlapok közül a legtöbben a felvi.hu-t (73 fő) és a Nemzeti Pályaorientációs Portál második verzióját (palyaorientacio.munka.hu) (71 fő) használják, számottevő emellett a Nemzeti Szak- és Felnőttképzési Hivatal nive.hu (63 fő), a szakképzés új hivatalos információs oldala, az Innovációs Képzéstámogató Központ Zrt. által fenntartott  ikk.hu (54 fő), a régi Nemzeti Pályaorientációs Portál (eletpalya.munka.hu, 51 fő), az Oktatási Hivatal oktatas.hu és a kamara szakmavilag.hu oldalának (43 fő) használata. Ezek mellett további 22 honlap került megemlítésre: az adott intézmény, egyetemek és szakképző centrumok saját honlapjai mellett nemzetközi, kormányzati honlapok, és néhány célzottan pályaorientációs témájú magánfenntartású honlap.

Az életkori csoportok és a használt rendszerek/honlapok között szignifikáns kapcsolat található az iskolás korosztályra vonatkozóan. Az iskolásokkal foglalkozó tanácsadók kiemelten az oktatas.hu, az ikk.hu és a szakmavilag.hu oldalt használják leginkább. A többi felsorolt honlapot minden korosztálynál történő tanácsadás során felhasználják, itt nem is találtunk szignifikáns különbséget. 69-en megnevezték a használt feladattípusokat, gyakorlatokat, játékokat. (Itt nem voltak előre felsorolt válaszok)

A válaszadók által nevesített online tanácsadási feladattípusok, gyakorlatok, játékok kérdésre adott válasznál megfigyelhető volt, hogy elég sokan (14 fő) jelezték, hogy saját készítésű feladatokat, anyagokat használtak, így az alábbi csoportosítást fogalmazhatjuk meg:

  • önálló szellemi termékek (online játékok, feladatlapok, videók…);
  • mások által készített feladatlapok, online és/vagy offline eszközök;
  • már meglévő (standardizalt) önértékelő eljárások, tesztek;
  • projekt- vagy önálló munkán alapuló versenyek;
  • ismeretterjesztő eszközök.

A „Megosztaná-e egy közös módszertani adatbankon keresztül a kollégáival az Ön által használt/készített anyagokat? kérdésre az előző kérdésre pozitívan válaszolók közül 7-en nem válaszoltak.  A kérdésre válaszolók ¾-e – vagyis 46 fő – beadná módszerét, eszközét az adatbankba. Erre építve érdemes próbálkoznunk egy ilyen rendszer kialakításával.

Érthető módon a megosztási hajlandóság minimális a privát tanácsadóknál, itt több mint kétszerannyi a nem, mint az igen válasz. A közoktatásban szinte minden válaszoló hajlik a megosztásra, és a szakképzésben is jobb a helyzet az átlagosnál. Az iskolásokkal foglalkozó szervezetek együttműködési hajlandósága magasabb, mint a felnőttekkel foglalkozó szervezeteké. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan lehetne elérni a fejlesztések nagyobb arányú megosztását. Feltételezhető, hogy ezt segítené a kölcsönösség garantálása, illetve valamilyen forrás biztosítása a fejlesztések megvásárlására, használatának honorálására.

Nem e-tanácsadási módszerek

Megkérdeztük azt is, milyen módszereket alkalmaztak akkor, ha ügyfélkörükkel nem tudtak e-tanácsadást folytatni.

Szinte mindenki próbálkozott valamivel: 80 fő tájékoztató anyagokat, 39-en hírleveleket készítettek, és számottevő azoknak a száma is, akik valamilyen digitális “eszközt” fejlesztettek: harmincan online játékokat, 24-en videókat fejlesztettek, küldtek, osztottak meg. Az egyéb használt módszereket összevetve az életkori csoportokkal néhány elemnél szignifikáns összefüggés tapasztalható. Az iskolás korosztály számára leginkább tájékoztató hírleveleket (53,8%), online játékokat/feladatokat (66,7%), információs anyagokat (50%) készítettek és juttattak el a tanácsadók.

A tanácsadás időkeretei

Annak érdekében, hogy a távtanácsadás jellegét is lássuk, rákérdeztünk a tanácsadás hosszára és az egy tanácskérővel folytatott beszélgetések számára is.  Megkérdeztük, hogy a tanácsadó eseteinek hány százalékával beszél legalább 10 percet, illetve, hogy milyen az online/telefonos tanácsadás hossza általánosan. Emellett rákérdeztünk arra is, hogy egy tanácskérővel általában hányszor beszél.

Kiderült, hogy meglehetősen sok a csak egyszerű információk átadására elegendő idejű beszélgetés: a tanácsadók 18%-a csak néhány esetben (maximum a tanácskérők ¼-ével) folytat 10 percnél hosszabb beszélgetést, 19%-uknál a tipikus távtanácsadás rövidebb 15 percnél. A többség (55%) azonban szinte mindenkivel (min. 75%-kal) 10 percnél hosszabban beszél. A tipikus távtanácsadás hosszabb 30 percnél (42%, ezen belül 10% legalább 1 óra), de csaknem ilyen gyakori a 15 és 30 perc közötti (32%) is.  61%-ánál 15 és 30 perc közötti; csak 10%-uk beszél ennél hosszabban (ezen belül 10%-uk tipikusan legalább 1 órát beszél ügyfeleivel). A rövid beszélgetés a leggyakoribb a civil/egyházi szektorban (38%), a legalább egy órás a privát tanácsadókra és a köznevelésben jellemző (33 és 29,7%). Az egyházi/civil szektor, ill. a szakképzés válaszolói között ritka, míg a munkaügyben, köznevelésben és a privát tanácsadók között tipikus volt a valódi tanácsadást lehetővé tevő legalább 30 perces beszélgetés. Szektoronként tehát erős összefüggés tapasztalható az online/telefonos tanácsadás hosszával. A távolságtartás előtt folytatott e-tanácsadások előfordulásával is  szignifikáns kapcsolatot találunk.

A tanácsadók 24%-ánál a tanácsadás jellemzően egy alkalomra szorítkozik, 27%-uknál két, 23%-uknál három és 19%-uknál háromnál több a tipikus. Itt jelentős az eltérés a szektorok között: míg a szakképzésben (37%) az 1, a köznevelésben az 1 vagy 2 (38, ill. 35%) alkalom a tipikus, a munkaügyben, a privát tanácsadásban és az egyházi/civil szektorban az egy alkalom igen ritka: a privát szektorban 56% a háromnál több, a munkaügyben 48%  a három alkalmas tanácsadás aránya. Ha korcsoportra nézzük, akkor a felnőtteknél ritka (a fiatalok 34%-ával szemben 8%) az 1 alkalmas tanácsadás, míg a fiataloknál a 3 vagy több alkalmas tanácsadások aránya nagyon kicsi (20%). Sajnos, a kérdés nem adott lehetőséget arra, hogy ha valaki különféle tanácsadásokat folytat – például egyalkalmas iskolai csoportos foglalkozás mellett többalkalmas egyéni tanácsadást -, különbséget tudjon tenni. Talán ez okozta a szakképzés esetén a 20% nem válaszolót.

Elmondhatjuk, hogy a tanácskérők életkorának előrehaladtával a tanácsadás alkalmainak száma  is egyértelműen növekszik, illetve módszertana is változik. Egy ügyféllel folytatott online tanácsadások száma és a tanácsadás időtartamának hossza közepesen erős pozitív korrelációt mutat, ami arra utalhat, hogy azoknál a szervezeteknél, tanácsadóknál, akiknél kidolgozott kerete van az e-tanácsadásnak, a tanácsadás ideje és tartalma jobban hasonlíthat az offline tanácsadásokhoz. Ennek kiépítéséhez azonban előzetes protokoll, módszertan és eszköztár szükséges, így lehet valódi alternatívája a hagyományos tanácsadásnak.

A köznevelési vonatkozású tapasztalatok összegzése


A köznevelés területéről 37-en töltötték ki a kérdőívet: 27-en pedagógiai szakszolgálattól, 10-en iskolából. Iskolai területről emellett 6 szakképző centrumos tanácsadó válaszolt, valamint 16, (elsősorban általános) iskolásokkal foglalkozó iparkamarai kolléga. Interjú készült egy szakszolgálattal, egy általános iskolával, egy centrummal, egy magán szakképző intézménnyel, és a kapcsolódó területeken az iparkamarával és egy tanodával.  A köznevelés pályaorientációjáért felelős pedagógiai szakszolgálatok válaszolási aránya (20-ból 13 intézményből 27 tanácsadó, valamint egy további intézménnyel készült interjú), illetve a szerzők egyikének személyes érintettsége lehetővé teszi a szakszolgálati tapasztalatok külön elemzését.

A válaszokból kiderül, hogy a megyei pedagógiai szakszolgálatoknál 1-7 fő dolgozik főállásban, tipikusan 3 fő. Ezek a létszámok messze elmaradnak a jogszabály által meghatározott minimumlétszámtól, amely minden megyei pedagógiai szakszolgálatnál megegyezik a megyében található járások számával.

Federics (2019) szerint Bács-Kiskun megyében például a 11 járást 2 főállású kolléga látja el, akik mellett  részmunkaidőben, ill. megbízással 8 fő összesen heti 50 órában végez ilyen tevékenységet. Az általánosan alacsony megyei létszámokat a pedagógiai szakszolgálatoknál az is igazolja, hogy jogszabály szerint továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadóként foglalkoztatottak minimális létszáma országos szinten 198 főben van meghatározva, ehhez képest az Oktatási Hivatal statisztikája szerint jelenleg összesen  67 fő tanácsadó dolgozik ebben a munkakörben.

A szakszolgálati válaszolók többsége (15 fő) elvesztette korábbi kliensei többségét, harmaduk (9 fő) szinte mindenkit (max. 10% maradt). Ennek elsődleges oka, hogy  az ellátotti körből fakadóan (18 év alatti korosztály) munkájuk feltétele az iskolák és a szülők együttműködési hajlandósága, ebben az időszakban pedig ez a másirányú leterheltség miatt nem volt meg.  A  szakszolgálatnál dolgozó válaszadók közül csak 2 fő (2 megyéből) folytatott komolyan, 5 fő (5 megyéből) korlátozottan tanácsadást, 7 fő (3 megyéből) legfeljebb információszolgáltatást folytatott, 12 fő (8 megyéből) egyáltalán nem folytatott e-tanácsadást a “távolságtartás” előtt. Csoportos tanácsadást csak a megyék negyedében végeztek. A személyes hozzáállás fontosságát mutatja, hogy vannak olyan szakszolgálatos tanácsadók is, akik szinte mindenkit meg tudtak tartani. Abban, hogy mennyire tudták megtartani a tanácskérőket, azonos szakszolgálaton belül is vannak különbségek.

A válaszolók harmada korábban egyáltalán nem folytatott e-tanácsadást, még információadásra sem – ők egy tanácsadó kivételével gyakorlatilag minden tanácskérőjüket elvesztették. A használt módszerek között 10 főnél nem szerepelt semmilyen csoportos munkára vagy videóra alkalmas eszköz. A szakszolgálatosok harmadának a munkáltató nem biztosította az eszközöket, szoftvereket, és felük semmilyen módszertani segítségre nem számíthatott. Aki kapott segítséget, az sem a munkáltatótól vagy a szakmai irányítóktól, hanem kollégától, esetleg regionális munkaközösségtől kapta azt. A tanácskérők eszköz- és internetellátottsága is problémás volt több megyében.

Ha jól értelmezték a kérdést, megdöbbentően sok helyen (8 válaszolónál) probléma az internet hiánya. A szöveges válaszok alapján nagy probléma az internetkapcsolat minősége (szakadozik) és az adatmennyiség is – ez akadályozta a videokapcsolatot is. 9 főnél a többségnek csak telefonja van, négynél internet nélkül.


16-an válaszoltak iskolából vagy centrumból. Felüknek nem biztosították az eszközt és szoftvert, de többségük kapott módszertani segítséget a fenntartótól, az OH-tól, a szakszolgálattól.  Többségük megtartotta tanácskérőit, de csak 4 fő tartott csoportos tanácsadást. Az iparkamarából 16 fő, iskolásokkal foglalkozó kolléga válaszolt, 12 fő megyéből és a központból. Náluk a tanácsadás szinte megszűnt: két kivétellel a tanácskérők maximum 10%-át tudták megtartani. Okként itt is a más irányú leterheltség miatti érdektelenséget jelölték meg elsősorban.

A szöveges válaszok alapján a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a tananyag átadása mind a tanárok, mind a diákok energiáját, idejét lekötötte, ezért pályaorientációra nem maradt igény. Sok tanácsadónak problémát jelentett a gyerekek elérése, a velük való kapcsolatfelvétel. A gyerekeknek hiányzott a személyes kapcsolat, online nem igényelték a tanácsadást, megvárják a személyes tanácsadás lehetőségét. Említették emellett a tanácsadók saját informatikai felkészültségük hiányosságait és a módszertani segítség hiányát: “nagyon gyorsan kellett reagálni; mindent nekünk kellett kitalálni”. Ezek a tapasztalatok megegyeznek a köznevelésben végzett egyéb, nagyobb elemszámú felmérések eredményeivel (PDSZ 2020, Rosa Park 2020, Lépjünk, hogy léphessenek 2020).

Az interjúkból látható, hogy ott folytatódott a pályaorientáció, ahol az a tanmenet, a kötelező projekttevékenység részét képezte: szakiskolák előkészítő évfolyamain, korai iskolaelhagyás megelőzésére folytatott fejlesztő csoportokban stb. Ezeknél a nehézségek megegyeztek a karanténoktatásnál általában tapasztaltakkal (tanulók elérhetetlensége, eszközellátottság, technikai problémák). Egyébként azonban a tevékenység általában ott is megszűnt vagy csak az elengedhetetlen információátadásra korlátozódott,  ahol egyébként – az iskola saját szervezésében vagy a szakszolgálati szakemberek tevékenysége folytán – rendszeresen, jól működött. A tavaszi időszakban ez a pár hónapos kihagyás nem pótolhatatlan – bár az előkészítetlen fakultációválasztást valószínűleg nehéz lesz korrigálni -, azonban a várható második hullám esetén már nem engedhető meg a pályaorientáció elmaradása.

Az első hullám után

Végezetül arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen pozitív tapasztalatok, alkalmazkodási stratégiák keletkeztek a karantén alatt. Erre leginkább a kérdőívben érkezett szöveges válaszokból és a kiegészítő interjúkból kaptunk válaszokat. A pozitív tapasztalatok között többen említették, hogy a fiatalokkal könnyű volt átállni a digitális módszerek alkalmazására, egyes felnőtt ügyfelek, ill. a szülők esetén pedig előnyt jelentett az időbeli és helybeli rugalmasság. Sokan pozitívan élték meg a a tanácsadók összefogását, a kollégák segítőkészségét, azt, hogy  rákényszerültek a kreatív megoldások keresésére, saját játékok, online feladatok gyártására. A legtöbb interjúalany, szektortól függetlenül, jelezte, hogy készülnek a második hullámra, illetve hogy a későbbiekben szeretnének egyes online elemeket megtartani, beépíteni a hagyományos ügymenetekbe. Ilyen lehet az egyéni tanácsadások vagy a szülőkkel folytatott konzultációk esetében az online megbeszélés, amely a tanácsadó és a tanácskérő számára is utazási időt spórol meg.

Olyan választ is kaptunk, amely új, saját szervezeti kerete közötti applikáció, webtartalom fejlesztéséről szól, például a Szakképző Centrum keretei között: Az applikációnak az is célja, hogy a rendszeresen meghirdetett pályaorientációs témájú nyereményjátékokat – ilyen volt például egy rajzverseny, amelynek alapján a kiadvány is készült – segítse; Az iskolákat bemutató videókat készítünk”. Sokan online elérhetővé tették az eddig csak személyesen igénybe vehető pályaorientációs eszközöket. Mások lehetségesnek tartják a csoportos tanácsadás, például az álláskereső klub egyes elemeinek zárt Facebook csoportokra költöztetését.

Az e-tanácsadást nehezítő, ellehetetlenítő tényezők közül a technikai nehézségek mellett (gépek, szoftverek, appok beüzemelése, használata) a karbantartott és 0-24 órában elérhető nemzeti pályaorientációs portál hiányát emelték ki a válaszadók. Nemzeti Pályaorientációs Portálból a TÁMOP és GINOP programozási időszakokban 2007 és 2021 között immár három is készült[3], de a működtetés helyett a folyamatos, program-időszakonkénti újraírás jellemezte ezeket. A már elérhető online kérdőívek bemérésével, egy komprehenzív képzési adatbázishoz kapcsolásával nagyon sokat nyerhetnének a gyakorlati szakemberek és a tanácskérők is.

A köznevelésben dolgozó szakemberek több interjúban is megfogalmazták az alacsony költségvetésből is finanszírozható, de a munka színvonalát jelentősen növelő “eszközök” hiányát: “minimális költséggel (havi 1500 Ft előfizetési díjjal) hozzáférhetővé vált volna a pályaválasztási munkacsoportunk számára a teljes wordwall alkalmazás, mely lehetővé tette volna, hogy ne csak 5 db online játékot készítsünk (ingyenes verzió adta lehetőség), illetve azt is hogy a digitális oktatásból kimaradó hátrányos helyzetű gyerekek számára papír alapon is kinyomtathassuk a feladatokat”. “Szolgálati telefon biztosításával megelőzhető lett volna a tanácsadóink saját magántelefonszámának szükségszerű kiadása, ami teljesen ellenkezik a protokollal és a szakmai alapelveinkkel.” Hasonlóan hasznos lenne a különböző projektekben, illetve a távtanácsadás során kifejlesztett eszközök, feladatok, játékok, módszertan megosztása, elérhetővé tétele. Megoldandó az adatbiztonság, a titkosítási lehetőség biztosítása – ennek hiánya a távoktatás során is jelentkezett, de a távtanácsadás esetén különös jelentőséggel bír. Sürgős szükség lenne emellett ingyenes vagy elérhető árú módszertani és technikai jellegű képzésekre is, amelyet a pedagógusok mellett a pszichológusok, az állami szféra mellett a magánszférában dolgozók is igénybe vehetnek.


[1]  Az interjúkhoz a következő intézményekből és területekről szólaltattuk meg alanyainkat: EURES, Tempus, MKIK, pedagógiai szakszolgálat,  szociális szféra, non- és for-profit szféra, közoktatás, szakképzés.

[2] 30/2000. (IX. 15.) GM rendeletA korábbi 2-6. számú melléklet hatályon kívül helyezésével egyidejűleg megállapította: 6/2008. (IV. 23.) SZMM rendelet 8. §, melléklet. Módosította: 9/2015. (III. 31.) NGM rendelet 23. §, 7. melléklet.

[3] eletpalya.munka.hu TÁMOP 2.2.2. első időszaka alatt, palyaorientacio.munka.hu TÁMOP 2.2.2. második időszaka alatt, palyaorientcio.nive.hu GINOP 6.2.4 időszaka alatt, szervezetileg ezek hol a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, majd a Nemzeti Munkaügyi Hivatal, 2014 után pedig a Nemzeti Szak- és Felnőttképzési Hivatal szerverein működtek, miközben a korábbi háttérintézmények weblapjait átvette a NISZ Zrt. Az OH pályaorientációs projektje megint csak egy másik informatikai bázison valósul meg, ahogyan az IKK Zrt is új weblapot épít. Miközben fejlesztésre az elmúlt 15 évben bőven jutott uniós forrás, üzemeltetésre alig jut hazai.